TOP
tészta

Kedves Naplóm / 2020. november 4.

Egészen felcsigázott ez a naplóírás, kicsit dolce far niente érzésem is van tőle, ez magyarul a semmittevés művészete, amit itt Olaszországban nagy szakértelemmel és hozzáértéssel művelnek. (haha) A zárt csoportban is megy éppen erről egy jó kis diskurzus, érdemes lenne írnom belőle egy bejegyzést “100 ötlet a semmittevésre” címmel.

A férjemmel állandóan neveket talalunk ki egymásnak, ő most legújabban Méznek hív engem (igen, a Honey után), aminek kicsit jobban örülök, mert általában Cookie-nak hív, ami egészen addig jó, amíg nem magyarok között vagyunk. Amikor fiatalkoromban azon gondolkoztam, hogy milyen férjet szeretnék majd, egy biztos volt, olyat, akivel angolul fogok beszélni. Hát, ez összejött. Még azt is gondoltam, hogy magas legyen, na, ez nem annyira, de ez legyen a legnagyobb problémám.

Tegnap reggel megint három őzike “várt rám”, ott üldögéltek nagy nyugalomban reggel, persze még mindig nem töltöttem fel az aksit. Mert nem találom a töltőt..Sose lesz jó képem róluk.

Aztán elmentünk ebédelni egy ausztrál házaspárral, akiket még tavasszal találtam meg a facebookon, idejöttek egy 1 évre a szomszédos faluba lakás csere program keretében, aztán beütött a covid. szegények 12 hétig voltak bezárva, ahogy mi is. A falu FB oldalára kiírták, hogy van-e itt angolul beszélő, így aztán írtam nekik. A karantén alatt videóztunk, aztán a nyáron találkozgattunk velük. Margaret és John a hetvenes éveikben vannak és amióta nyugdíjasok azóta utaznak, és főleg lakás cserével. Elképesztő sztorikat meséltek, sokáig éltek és dolgoztak Pápua Új-Guinea-ban, irigylésreméltó az élethez való hozzáállásuk. És mindezt a nyugdíjból, ahogy megtudtam. Amíg itt voltak Olaszországban, 40 helyre utaztak el. Maradtak volna még, de az egyre rosszabbodó vírus hírek miatt úgy döntöttek, hogy hazamennek Ausztráliába, ami nem könnyű, naponta törlik a járatokat. A repülőjük január közepén esedékes Londonból, de már most szombaton elmennek, biztos, ami biztos, és ismét lakás csere keretében találtak egy szállást erre a 2 hónapra, így nem kerül ez nekik semmibe. Bízom benne, hogy én is ilyen kalandvágyó leszek még 70 felett is.

Hetente egyszer eszem tésztát, és most az egyik kedvencem is volt az étteremben, így azt választottam: tortellini vajjal és zsályával. Lásd a képet fent.
Mostanra elég jó étkezési “rutint” sikerült kialakítanom és eléggé büszke vagyok arra, hogy augusztus óta nem híztam vissza, pedig most alig edzem, a konditermek ugye pont bezártak 2 hete, amikor újra akartam kezdeni a mozgást, úgyhogy erre ki kell találom valamit. Szeretném elkezdeni a jógát, ha már a csoportban ilyen szuper jóga oktatók vannak és mellé súlyzós edzést valami applikációról.

Aztán elmentünk még a CONAD-ba (élelmiszerbolt), konstatáltam az új szabáyokat, vagyis visszahozták a régieket: egy ember / család, max 100 ember lehet bent egyszerre, maszk (nyilván), kézfertőtlenítés és csak akkor nyílik ki az ajtó, miután egy szerkezet megmérte a testhőmérsékletedet és az rendben van. Persze, elképzeltem, ahogy elkezd jó hangosan csipogni, mert lázam van és mindenki engem bámul…Persze, nem így történt. Olvastam egy felmérést amúgy, hogy az olaszok 80%-a fel van készülve a karanténre, és ugyanígy 80%-nak semmi baj a maszkkal. Azt hiszem, itt túl közelről láttuk a vírust, bár szerintem mostanra mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, aki elkapta a vírust. Annak is, aki eddig nem hitte el, hogy van vírus.

napló
Ezen a héten ez a szett volt rajtam minden nap. Kabát COS (nyáron vettem leértékelve, 150 helyett 45 euro volt) Ruha H&M X Pringle (tavaly vettem) Csizma Dune London (7 éve vettem Londonban) Sál San Marinoban vettem 20 eurért pár hete, a táskát pedig egy gyógyszertárban, egy márka ebben adta a termékeit, nem emlékszem a nevére.


+1

Post a Comment