TOP
napló

Kedves Naplóm / 2020. november 3.

Valahogy úgy érzem, hogy mostanában egyre kevesebb a személyes jellegű blog azaz naplónak is hívhatjuk, pedig én még emlékszem, hogy mennyi ilyen volt régen, és mennyire szerettem ezeket olvasni. Aztán 2011-ben én is belevágtam a blogolásba, amikor Londonba költöztem, gondoltam ez egy jó alkalom elkezdeni. Az évek folyamán aztán egyre kevesebb személyes poszt született, most úgy döntöttem visszatérek kicsit a gyökerekhez ezzel a naplószerű kezdeményezéssel.


Még fekszem az ágyban, amikor a férjem, aki már lent szöszmötöl a konyhában, (ő mindig korábban kell, mert news junkie), felkiabál, hogy itt vannak az őzek megint, jöjjek le és hozzam a rendes fényképezőgépet. Csendben kiosonunk és tényleg, ott van négy (!) őz, olyan mint egy festmény, három fekszik, egy áll. Még sosem láttam négyet együtt. Végre, tudok egy normális képet csinálni róluk, gondolom, nyomkodom a gombot, persze le van merülve az aksi..és mire felnézek, már eltűntek. Kicsit szomorú vagyok, és megbeszélem magammal, hogy megkeresem az aksitöltőt. Persze, az elmúlt hetekben elképesztően szerencsés voltam, majdnem minden nap volt őzike-jelenés a kertben.

Meg is állapítottam, hogy megszállott őzike figyelő lettem, sőt elgondolkoztam azon is, hogy egy Bambis bőrkabátot vegyek, míg egy olvasó fel nem hívta a figyelmemet arra, hogy kissé morbid, hogy egy bőrkabáton van Bambi ..úgyhogy gyorsan el is engedtem a gondolatot.

A kedd az Önpromó napja a zárt csoportban és mindig nagyon örülök, amikor szépen jönnek a posztok, nagy kíváncsisággal nézem, hogy ki mit csinál, és sokszor sajnálom, hogy nem vagyok Magyarországon, hogy elmenjek és kipróbáljak valamit azonnal. Mindig reménykedem, hogy ezzel az #onpromo nappal tudok valami kicsi változást elérni, ha egymástól tudunk vásárolni.

A napom egészen produktívra sikerült, amiket tologattam már pár napja (nagy lelkiismeretfurdalással), mind megcsináltam, sőt még előre is dolgoztam, úgyhogy olyan 3 körül meg is dicsértem magamat. Nagyon örülök, hogy az Egészségügyi előadásra, amely november 12-én lesz, már 25 jelentkező érkezett. Sosem gondoltam volna, hogy az egészség lesz majd az egyik fő témám, de örülök is neki.

Tegnap (ha jól emlékszem) jött egy hírlevél Bitay Anditól, hogy elindult az új honlapja, a kacatmentesotthon.hu, és egyben írt hozzá egy személyes ajánlót, amit szeretnék veletek megosztani, mert én is hasonlóképpen érzek, csak nem tudtam eddig ilyen jól megfogalmazni. Szerintem sokan vagyunk így ezzel, hogy elkezdtünk valamit hobbiból, kinőtte magát, aztán ott állunk, hogyan tovább, mert mát túl sok időt elvesz, viszont nem hoz elég pénzt, és ez csalódást is tud okozni, és a lendületet is megakaszthatja. Arról nem beszélve, hogy amikor az ember pénzért posztol, az már egy más érzés.

“Nem akartam, hogy bekerüljek egy influencer buborékba, ahol a létezésem attól függ, hogy egy márka felkeres-e fizetett együttműködési lehetőséggel. A covid tavaszi időszaka lehetőséget adott nekem arra, hogy kicsit magamba szálljak és átgondoljam, hogy mit szeretnék. Rájöttem, hogy én nem vagyok egy influencer típus, inkább segítő alkat vagyok, aki szeretne másokat inspirálni és tanítani (a szó legemberibb értelmében).” – Bitay Andi, akinek amúgy a blogját is ajánlom a figyelmetekbe.

Úgy volt, hogy újra elkezdek konditerembe járni, aztán mire eljutottam volna megcsináltatni az orvosi igazolást, hogy járhatok konditerembe (Olaszországban ezt kérik), jött a rendelet, hogy nincs konditermezés. Hogy lesz így belőlem Ernestine Shepherd??

Délután fél 3-ra vártuk a gázos embert, aki ma is lemondta, most azzal az indokkal, hogy esik az eső. Tavaly (!) hívtuk ki először, hogy csöpög a gázbojler, akkor azt mondta, hogy nagy a baj, majd jön. Nos, nem jött. Idén megint hívtuk, hogy a “nagy bajt” mégis meg kéne oldalni, kijött pár hete, hogy még mindig nagy a baj, most megtudtuk mi az, el van törve a pumpa. Múlt héten jött volna, akkor azzal mondta le, hogy covid teszt eredményre vár. Szerencse, hogy időközben megjött a fa, amivel fűtünk, így nem kell gázt használni, ami amúgy is horror árban van.

5-re orvoshoz mentünk, ugyanis a férjemnek sérv fejlődött ki a májusi műtét utóhatásaként. A háziorvos intézte az időpontont a barátjánál Pisaban, egy ilyen multifunkciós gyógyszertárban, ahol magánorvosok is rendelnek. Odamentünk 5-re, mondták, hogy majd 6-ra jön a doki. Egy ultrahangon már túl voltunk, a háziorvos szerint egy day in surgery-vel meg lehet oldani, vagyis reggel megy, este jön. Nos, a szakértő orvos közölte, hogy ez altasásos műtét lesz, ő nem tudja megcsinálni. Úgyhogy vissza a háziorvoshoz, most várjuk, hogy a covid alatt, mikor tud sorra kerülni. Jó lenne karácsony előtt. Nem mondom, hogy nem voltunk szomorúak, az egynapos műtét jobban hangzott.

Hazafelé kitaláltuk, hogy menjük el vacsorázni a kínaiba, ahova néha járunk (nagyon basic és nagyon olcsó, de van, amikor pont erre vágyunk), aztán mire odaértünk, akkor ugrott be, hogy már egy hete nincs vacsorázási lehetőség Olaszországban, vagyis asztalnál nem lehet ülni 6 után, csak elvitel van. #fuckcovid
Úgyhogy elvitel lett belőle, tavaszi terkercs meg Pecking Duck, 11 euro. Ja, az étterem neve meg La Felicita és amikor ez eszembe jut, akkor utána nem megy ki a fejemből órákra a Felicita Al Bano meg Romina Powertől

Este még megnéztünk a Riviera című sorozatból 2 részt, második széria, most is úgy gondolom, hogy Julia Stiles alulértékelt színésznő, Lena Olin (65) meg annyira szexi..

Egyre korábban vagyok álmos, így azon gondolkoztam félálomban, hogy vajon ennyire nem tudtam még mindig feldolgozni az óraátállítást vagy valami más van a háttérben?

Két év után megtaláltam végre ezt a Liberty London X Uniqlo pufi dzsekit a padláson egy zsákban az ágyneműk között, amit nagyon szerettem és meg voltam győződve arról, hogy elhagytam. Nos, érdemes néha elpakolni!

+2

Post a Comment