TOP
Hegedűs Zsanett AIAIÉ

Ez egy életforma, nem egy vállalkozás – avagy milyen nőként dolgozni egy férfiszakmában

Zsanett-tel 2013-ban először online ismerkedtünk meg, és nekem akkor még fogalmam sem volt hogy mit jelent az, ha valaki bespoke designer. Persze, ruhákat tervez személyre szabottan, mondhatnánk, de ennél sokkal több, erre jöttem rá az évek alatt, ahogy megismertem őt és a vállalkozását, melyet 22 éve vezet. Persze ő nem is hívja vállalkozásnak, sőt nem tartja magát női vállalkozónak sem, számára ez egy életforma.

Ezekről faggattam, na meg, hogy miért nincs üzleti terve, mit csinálna másképp, ha ma kezdené újra, és hogy miért kezdett el hárfázni tanulni egy éve.

Mesélj a vállalkozásodról? Mivel foglalkozol?

Bespoke designer vagyok, személyre tervezett, méretre készített ruhákkal, ruhatárral foglalkozom AIAIÉ márkanév alatt. Mind nőknek, mind férfiaknak segítek a ruházkodási problémáikban egy közös folyamat során létrehozni a rég vágyott darabokat, felépíteni a ruhatárukat, segíteni megtalálni a stílusukat.

Emellett klasszikus textil-és ruhatervezőként is dolgozom cégeknek, kisszériás termék-fejlesztésben.

Időszakosan tartok egy konceptuális művészeti vonalat is a márkám alatt, ahol a kreativitásomat kötöttségek nélkül kiélhetem és egy erős koncepcióra felfűzve alkothatok, nem feltétlenül piaci eladásra.

Néhány éve észrevettem, hogy a megrendelőim szeretnének többet tudni az alapanyagokról, amelyeket használok, így szervezettebb formában három szinten tartok saját “Material Love” kurzusokat a showroomban. (Volt szerencsém nekem is résztvenni egyen, hétköznapi emberként is abszolút hasznos és érdekes infókat lehet gyűjteni az anyagokról. – a szerk.)

Hogy választottad ezt a szakmát?

Hatéves koromban döntöttem el, hogy divattervező leszek, nincs konkrét élményem, egyszerűen eldöntöttem és évek múlva sem szűnt meg a lelkesedés.

Néhány évvel később jelenetek meg itthon a műholdas csatornák, ahol vasárnaponként divattémájú műsorok futottak. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, hogy a divat nem csupán formáról, de az alapanyagról is szól, s ez az a terület, amivel igazán foglalkozni szeretnék.

Amikor egy kis pénzt kaptam a családtól, elrohantam a ma már cipőboltként működő patinás textilüzletbe a Petőfi Sándor utcában, ahol azonnal anyagokat vettem, de az egész gyerekkoromra úgy emlékszem vissza, hogy minden szabadidőmben rajzolok-szabok- varrok.

Hány éve csinálod és vállalkozónak tartod-e magadat?

Idén ősszel lesz 22 éve, hogy megkaptam az első munkát, s onnantól folyamatosan a szakmámban dolgozom, de sosem gondoltam magamra vállalkozóként vagy üzletasszonyként de művészként sem.

Legpontosabbnak a tervező és a tanácsadó kifejezéseket tartom, így szoktam bemutatkozni is – ha lehet kerülöm a divattervező titulust is, mert számomra teljesen mást takar.

Mit gondolsz, milyen tulajdonságaid miatt lettél sikeres?

Ha egy szóval lehetne csak elmondani, akkor a rugalmasságot emelném ki.

Sok olyan tulajdonsággal kell bírni, ami nem a pálya sajátossága. Mivel problémákat oldok meg, ennek a hogyanja és kommunikációja nagyon fontos, a metakommunikáció, empátia és kíváncsiság, a diszkréció elengedhetetlen, a kreativitás szintén, ami alatt a szó tiszta jelentését értem, az újítást a tradícióba oltva, a megoldások másfajta megközelítését.

Ha újra kellene kezdened, mit csinálnál másképpen?

Ha külföldön kellene újra kezdenem mindezt, biztos nagyobb hangsúlyt fektetnék a kapcsolatépítésre és a marketingre, ezekben vannak hiányosságaim, nem vagyok egy extrovertált alkat. 

Ha visszarepülhetnék az időbe mai fejjel, akkor az egyetlen, amit másképp csinálnék, hogy keresnék egy mentort, aki segít a pénzügyi és brandépítési kérdésekben.

Miben vagy más, mint a versenytársaid?

Itthon kevés olyan versenytársam van, aki pont ugyanezt csinálná, ők is inkább szakosodnak az esküvői/alkalmi vonalra.

Többet nyújtok mint egy méretes szabóság, és teljesen másképp működöm mint a hazai tervezők, akik szezonális konfekció kollekciót értékesítenek. Nálunk más a marketing, a PR, a zárt és diszkrét showroom is.

Én a megrendelőhöz illő stílusban tervezek, és nem a sajátomban, talán ebben vagyok egészen más. Tőlünk soha nem fog kikerülni két egyforma ruha.

Milyen plusz készségeket kellett megtanulnod a pályafutásod során? 

Azt hiszem, akkor kezdtem a márkámra üzletileg is gondolni, amikor a design menedzseri képzés megnyesegette a művészi elképzeléseimet.

Amikor diploma után tudtam, hogy elköltözöm otthonról, megnyitom a saját showroomomat és el kell magam tartani, muszáj volt foglalkozni az árképzéssel, a jobb szolgáltatás-tervezéssel – miközben először éreztem, hogy a hosszú évek iskolábajárás rutinját felváltja egy szabadabb, de szétfolyó életforma.

Nagyon komplex a szakterületem, könnyen kell váltani naponta különböző tevékenységek között, a tervezői és kivitelezői készségek mellett egy komoly projektvezetés a párhuzamosan futó munkákat kezelni, árajánlatokat írni, gyártástervezni vagy dolgozni a vevői visszacsatolásokon.

Használsz-e üzleti tervet? 

Nem. Különböző projektekhez írtam, a design menedzseri diploma után is írtam, de konzekvensen végigvinni a saját brandemnél nem sikerült, valószínűleg azért, mert ez egy életforma, nem pedig egy VÁLLALKOZÁS, független attól, hogy rentábilis.

Ha alig 20 évesen ilyen tudatosan álltam volna neki, papírformailag fel kellett volna pár éven belül adnom a szakmát.

Sokszor látom, hogy olyan gyorsan változik a piac, hogy akár egy üzleti modellt, akár egy 5-10 éves tervet csak folyamatos újratervezésekkel lehet sikeresen működtetni, ha ragaszkodsz ahhoz,amit régen leírtál, biztos a bukás.

Hogyan zajlik egy átlagos napod?

Tulajdonképpen nincs átlagos napom, talán azt mondanám, nincs amolyan klasszikus napi rutinom sem.

Sokszor dolgozom a hétvégén és nem dolgozom valamelyik hétköznap. A napjaimat a megrendelők adta időpontok és határidők alakítják, amiből több fut párhuzamosan.

Próbálok tömbösíteni, egy nap csak egy-kétféle munkatípussal foglalkozni: csak szabni vagy városban rohangálni anyagokért, elintézni amit kell.

A délelőttök szólnak a szellemi munkáról, akkor tudok a social mediával foglalkozni és tervezni, délután 5-től vagyok koncentráltabb, akkor nagyobb kedvvel kivitelezem azokat a darabokat, amit mindig én készítek. Sokszor dolgozom éjjel is, főleg szellemi munkával, kutatással.

Van-e előnye illetve hátránya  annak, ha a vállalkozó nő?

A saját tapasztalataim nem általánosíthatók, nem tudom mi van más területeken és pláne nem érzem magam női vállalkozónak.

A kreatív szakmákban nem a vállalkozóiság, hanem a vezetői lét és érvényesülés a kérdés.

Mikor vagyok “vállalkozó”? A NAV-nál, egy új főleg külföldi partnerrel való szerződéskötéskor, egy céges megrendelés árajánlatkiadásánál vagy egy üzlethelység kibérlésénél? Ezekben a szitukban még sosem éreztem, hogy fontos lenne, milyen nemű vagyok.

Van-e előnye illetve hátránya női tervezőként férfiakkal illetve nőkkel dolgozni, érvényesülni a társszakmákban?

Többféle szituációban dolgozom együtt, a bespoke tervezés is együttműködés a megrendelővel, ahogy egy céges munkánál inkább a tervezésért felelek és egy csapat része vagyok, vagy amikor az alvállalkozóimmal inkább főnöki szituációkba kerülök.

Régebben az ipari tervezések kapcsán inkább az volt hátrány, hogy művésznek tartottak és a mérnököt nem nézték ki belőlem, most már ügyesebben kezelem az üzleti életemet, inkább előnynek tartom, hogy nőként viszem ezt a területet.

A bespoke munkáimnál nagy a különbség, hogy férfiakkal vagy nőkkel dolgozom: nőkkel könnyebb hangot találni, s jobban ismerem a folyamatokat a fejekben, így pontosabban látom, milyen stációkban vannak épp; a férfiaknál nagyobb munka elnyerni az abszolut bizalmat, de utána könnyebb elérni a közös célt, gördülékenyebb a munka.

Évek alatt azt vettem észre, hogy tudatalatt váltok át a bennem lévő nemek között, míg a kommunikációban semlegesnek kell lennem, hogy a megrendelő érvényesülhessen, úgy a végeredménynél a nők esetében férfiként, a férfiaknál nőként kell véleményt mondanom.

Általában csak akkor érzem magamat hátrányban, amikor nem tudom az általam képviselt értékeket fontossá tenni, s ez független a munkától vagy a célszemélytől- az, hogy nőként viszek egy eredetileg férfiszakmát, inkább különlegessé tesz.

Legnagyobb sikered?

Visszanézve, a pályám nem az óriási nagy sikerekről szól, hanem sok eredményesen lezárt munkáról, legyen az kiállított, bemutatott konceptuális ruha, egy cég termékeinek elindítása, megreformálása vagy valaki szekrényében egy új ruhadarab.

A nagyobb sikerekben alaposan benne van a szerencse, a hétköznapi eredményeimben pedig sokkal inkább én.

Persze a Shadowgraph-kollekció által kapott lehetőségek – résztvenni Vancouverben egy divathéten, benne lenni a brit Vogue-ban, együttműködni egy angol divatügynökséggel- nagyon fontosak, ahogy az elnyert díjak, ösztöndíjak is.

Legnagyobb mellényúlásod? Hogyan élted meg ezt? Mit tanultál belőle?

Nehézségekre igen, nagy kudarcokra nem emlékszem.

Jártam rosszul, mert megbíztam valakiben, de ennek tanulságát nem akartam rávetíteni a későbbi ügyfelekre, inkább próbáltam még jobban megismerni az új ügyfelet.

Harcoltam cégekkel, hogy értékesítsék a sorozatgyártott termékeimet, de mikor láttam, hogy nem tudok és nem is akarok rossz rendszerek része lenni, kerestem más megoldásokat.

Milyen támogatás hiányzik a legjobban? 

Sok tudást szereztem meg tapasztalat útján nehezen úgy, hogy nagy segítség lett volna egy mentor vagy mester, vagy egy alkalmasabb asszisztens.

Az, hogy mindenhez érteni kell egy kicsit, lassítja az eredményeket- ugyan elvégeztem az Egyetemünk design menedzser szakát is az önmenedzselés reményében, de egy általános tudás nem elég a mai helyzetekhez, főleg az én speciális területemhez- itt is igaz, hogy állandóan alternatív megoldásokban kell gondolkozni.

Ezen a területen a befektetés sem járható út, mert hosszabb a megtérülése, nagyobb a kockázat, elképesztő magasságokba repítené az árakat is.

A mentor programok dobozaiba sem könnyű beleilleni.

Hogyan reklámozod magadat? 

A kezdetektől a személyes ajánlás vagy más néven “szájhagyomány útján” működött a sales, s bár rengeteg minden változott az elmúlt 22 év alatt, és sokkal tudatosabban építem a brandet manapság, de látnom kell, hogy ennek a területnek ma is ez a leghatásosabb reklámja.

Természetesen a social media reklámok fontosak, bár sokszor nem vagyok elégedett vele, de oldalas újsághirdetésnek vagy óriásplakátnak semmi hatása nincs, a storytelling és személyes tapasztalás sokkal fontosabb.

Van-e olyan iparágodon belül, hogy egymást segítő, női közösség? Más női vállalkozókkal kapcsolatban vagy?

Vannak ilyen közösségek a szakmán kívül az üzleti életben, hogy mennyire komolyak vagy segítőek, az a tagok elhivatottságán múlik, és nem árt ha jó a szerkezeti felépítése. Jó lenne a szakmában is ilyen akár virtuálisan. Azt nem tudom, hogy lehetne elkerülni a széthúzást, mitől lehetne jobb a kommunikáció benne annak ellenére, hogy különböző generációk, életutak, képzettségi szintek találkoznak benne.

Rengeteg emberrel vagyok kapcsolatban, de nem a nemük szerint teszek különbséget, hanem a tudásuk vagy a hozzáállásuk alapján.

Inkább úgy tekintek erre a kérdésre, hogy ha választani kell egy kisiparos vagy egy nagyobb cég között, a kisiparost kérdezném meg először,s akár adnék neki második esélyt is, ha az első nem sikerül. Így vagyok a késesünkkel, a hímzőnőmmel vagy a családi tisztítóval.

Bizonyos területeken főleg nőkkel fogok találkozni, ahogy többnyire varrónőim vannak, bizonyos vállalkozásokat pedig férfiak vezetnek, de a női eladóikkal vagyok kapcsolatban- többnél érzem azt, ha a vezető hallgatna a női eladóra, lényegesen jobban mehetne az üzlet, de nem tekinti partnernek.

Hogyan kapcsolódsz ki?

Az igazi kikapcsolódás az utazás. Nincs ettől nagyobb inspirációs forrás, minden új művészeti projektem ezekhez az utazásokhoz kapcsolódik.

Napi szinten a különböző tevékenységek váltásánál szoktam kicsit kimosni az agyam az Instagrammon követett több száz szabóság munkáival, ami egy kutatási alapom is vagy a Pinteresten böngészve.

Az egy éve elkezdett hárfa-tanulást, ami egy gyerekkori vágy beteljesülése, nem konkrétan kikapcsolódásnak tartom, sokkal több annál. A zenetanulás, mint egy új szakterület megismerése, tanulás mint motiváció, a saját korlátaink kitágítása és időt szakítani naponta a gyakorlásra- másképp tölt fel, más készségeket fejleszt, de nagyon örülök, hogy belevágtam.

Terveid a jövőre nézve?

Annak ellenére, hogy nincs konkrét üzleti tervem rá, sok mindent akarok egyszerre! 

Amit viszont megtanultam, hogy nem jó előre eltervezett úton haladni, mert naponta borulnak szét a dolgok, s ha nem vagy rugalmas magad alá zuhansz.

Van egy erős motivációm az irányra, egy erős jövőképem, egy alap, amit letettem és nagyon örülök, amikor olyan lehetőségek jönnek, amelyek izgalmasak.

Nagy öröm, hogy az elmúlt években több céggel dolgozom együtt az egyedi megrendelők mellett, és hogy kipróbáltam milyen tanítani a saját kurzusaim által.

Mindenben a személyreszabottság vezet, és egy tudatosabb gondolkodás a ruházkodás, tárgykultúra terén, a lehetőségeket is ebbe az irányba terelem.

AIAIÉ – Bespoke Design : FacebookInstagramhonlap

0

Post a Comment